Barátkozom a blog.hu-val, nézelődök, ki miről ír, most éppen az életmód/divat témát bogarásztam, amikor az egyik blogon észrevettem egy bejegyzést: Miért nehéz fogyni 40 felett?

Nagyjából azt mondja ez a cikk is, ameddig a helyi napilap életmód rovatában is eljutnak: kövessük ezt és ezt a diétát, tornázzunk, és akkor minden rendben lesz. Azt, hogy éppen melyik diétát kell követni, az attól is függ, éppen mi van divatban. A hollywoodi sztárok halat esznek most rizzsel! Hollywoodban nyers ételeket fogyasztanak a sztárok! Úgy érzem, nem lehet ennyit foglalkozni az evéssel, ha valaki azt szeretné, hogy veszítsen a túlsúlyából.

Van még egy lépés minden mögött, éspedig az, hogy miért nem tudunk magunkkal annyit foglalkozni, hogy az evés ne legyen annyira fontos. Mit pótolunk az evéssel? Mi nincs rendben, hol az ok? Nos, a fenti cikkben utal is erre a cikkíró abban a részben, amiben arról ír, sokan elvileg megtesznek mindent, mégsem fogynak. Az én számomra azonban a felajánlott megoldás nem tűnik valódi megoldásnak.

Én azt tapasztalom, hogy fogyni úgy lehet, ha az életünkben az evés témája a megfelelő helyre kerül, vagyis sokkal kisebb lesz a jelentősége, mint korábban volt, és ebben úgy segít bármilyen sport, ha a mozgás öröméért tesszük, vagyis azért, mert jólesik, és nem azért, hogy fogyjunk. Ha a jóga esik jól, és abban találjuk meg önmagunkat, akkor az tesz majd minket helyre. Ha a zumbát, vagy a konditermet élvezzük, vagy akár az erdőjárást, akkor pedig az. Nem kell annyit foglalkozni a fogyással, magunkat kell rendbe tenni, a többi pedig jön magától. Meggyőződésem, hogy mindenki jobban érzi magát komolyabb túlsúly nélkül, ezért hacsak teheti, megtalálja majd a módját, hogy fizikailag is rendbe jöjjön, vagyis ledobja a felesleget.

Diétában rengeteg irányzat van, miért választanánk közülük? Abban, hogy megerősödjünk lelkiekben, és képesek legyünk önmagunkat tudatosan alakítani, elenyésző szerepe van az éppen divatos étkezési szokásoknak.

Sok időbe telt, amíg rájöttem, hogyan kell elindulnom, hogy visszataláljak önmagamhoz. Gondolom, nem meglepő, ha azt írom, hogy nem azon múlik, mit reggelizek. Azt viszont érdemes megtanulni, milyen érzés az, amikor éhesek vagyunk. Meg kell mondanom, meglepően jó érzés. Enni olyankor szoktam, amikor éhes vagyok, és rá is érek (munka közben az ügyfél az első, hiába érzem az éhséget), és nem akkor, amikor az éppen divatos diéta előírja.

Akkor azt hiszem, mindent leírtam arról, hogyan állok a fogyáshoz, és miért írom le mégis időnként, hogy hogyan állok vele. Lehet, hogy néha írok majd róla, mit eszem, de ételreceptek nem hinném, hogy lesznek.

Jaj, egy fontos dolog még az evésemről: felmerült bennem a gyanú, hogy valamilyen (enyhébb) szintű glutén intoleranciában szenvedek. Ezért egy hónapig szigorúan elhagytam a gluténtartalmú élelmiszereket. A tapasztalataim alapján úgy gondolom, jobb, ha minimális glutént fogyasztok, mert így eltűnt a folyamatos haspuffadás, és az egyéb kellemetlen érzetek is elhagytak. Nem helyettesítem semmivel a szokványos liszteket, egyszerűen csak nem eszem olyasmit, amiben sok van. Nem nagyon faksznizok ezzel, ha olyan levest adnak az étteremben, amiben van levestészta, nem szedegetem ki, és a rántott húsról sem szedem le a bundát, ha a szüleim megkínálnak. De például nem választok tésztaételt második fogásnak emiatt az étteremben, és szendvicset sem eszem már egy ideje. Ennyi. Mindent leírtam, azt hiszem, amit tudni érdemes arról, hogyan eszem.